Amerikai, jogi témájú filmekben gyakran elhangzik a fenti mondat – “tiltakozom!” – a tárgyalótermekben, amelynek köszönhetően én is hallottam már ezt néhányszor saját ügyfeleim szájából, saját tárgyalásukon – némi derültséget okozva a teremben. De mi az, amivel szemben tiltakozni lehet és van-e helye tiltakozásnak a magyar bíróságokon?
Az angolszász jogban a peres ügyek tárgyalását a bíró vezeti és a jogkövetkezményeket illetően is ő határoz, a per fő kérdésében azonban – bűnös vagy nem bűnös, vétkes vagy nem vétkes – az esküdtszéké a döntés joga. Az esküdtszék – angolul jury – laikus személyekből álló csoport, feladatuk tehát az, hogy a tárgyaláson a vallomásokat végighallgatva, azokat értékelve és elemezve egyhangú döntést hozzanak a per fő kérdésében.
Mivel az esküdtek nem jogvégzett személyek, így külön perjogi intézmények védik a felek tisztességes eljáráshoz való jogát, azon belül az esküdteket is a jogtalan befolyásolástól. Erre számos jogintézmény van érvényben, pl. az esküdtek kiválasztásának szabályai, elkülönítésük rendje, kommunikációs korlátozások, stb., és ide tartozik a tiltakozás rendje is.
A tiltakozás azt szolgálja, hogy ne tegyenek föl a nyilvános tárgyaláson a tanúknak, egyéb személyeknek olyan kérdéseket, amelyek az esküdtek mint laikusok jogellenes befolyásolását szolgálhatják. Hogy milyen alapon lehet tiltakozni, azt az egyes államok jogrendszere eltérően szabályozhatja, íme néhány gyakori tiltakozási jogalap:
- irrelevancia: amennyiben az adott kérdés nem releváns az ügy szempontjából,
- előítéletesség: amennyiben az adott kérdés vagy bizonyíték indokolatlanul nagy mértékben befolyásolná a laikus hallgatókat, (pl. a tanú szexuális partnereinek száma, büntetett előélete, stb.)
- irányított kérdés: a kérdés a választ is tartalmazza,
- több kérdés: ha egyszerre több kérdést tesznek fel a tanúnak, az összezavarhatja őt és a hallgatóságot is, valamint alkalmat ad a válasz többféle lehetséges értelmezésére,
- vita: a tanúval való vitába bonyolódás kedvelt módszere ugyan a jogi képviselőknek, viszont ronthatja a tisztánlátást az ügyben, épp ezért lehet alapja a tiltakozásnak,
- ismételt kérdés: többször kérdezik meg ugyanazt, abban a reményben, hátha a tanú végül más választ ad ugyanarra a kérdésre, vagy legalábbis összezavarodik.
- spekuláció, hallomás: érvényes tiltakozási alap lehet, ha az adott kérdést a tanú nem tudja, nem volt jelen, nem volt részese az eseménynek, csupán hallott arról valakitől, avagy csak úgy gondolja, hogy ez vagy az történt.
A fenti példán kívül számos egyéb tiltakozási lehetőség is adódhat. A tiltakozások lehetősége mindig szoros összefüggésben áll az adott ügyben előzetesen elfogadott és feltárni engedélyezett bizonyítékokkal, az angolszász perjog is ismeri ugyanis a tárgyalás előkészítés jogintézményét, ennek keretein belül kerül sor az esküdtek kiválasztása mellett a felek által bemutatni kívánt bizonyítékok számbavételére és bíró általi engedélyezésére is – szigorú jogi alapelvek mentén.
Nálunk Magyarországon már nincs esküdtbíráskodás, a laikusok részvétele a peres eljárásokban viszonylag szűk körű, és az ülnökökre korlátozódik (fiatalkorúak büntetőügyei, bizonyos munkaügyi perek). Erre tekintettel tiltakozásnak nincs és nem is lehet helye a tárgyaláson, arra ugyanakkor mindig van lehetőség, hogy a jogi képviselők egy-egy elhangzott vallomásra, akár a fentebb felsorolt tiltakozási okok valamelyikének alapulvételével, észrevételeket tegyenek.
Alapvetően azonban mi, magyar jogi képviselők a kihallgatott személybe nem fojthatjuk bele a szót és nem kiabálhatunk közbe a meghallgatásba – ha mégis így tennék, annak rendbírság, vagy akár az eljárásból való kizárás is lehet a következménye. Nemrég történt, hogy egyik tárgyalásomon a bíró ezzel kapcsolatos figyelmeztetésére az illető csupán annyit válaszolt: majd kizáratom én magát!
Mondanom sem kell, hogy jelenléte a tárgyalás további szakaszában nem volt kívánatos, őt biztonsági őr vezette ki az épületből.
Peres ügyed van? Fordulj hozzám! info@webugyved.com
