Magyarországon egy 1990-ben született alkotmánybírósági határozat eltörölte a halálbüntetést, ez a büntetési nem azonban a világ több országában, köztük az USA államaiban is hatályban van még, általában a legsúlyosabb, élet elleni, szándékos bűncselekmények esetén szabható ki.
Hazánkban az utolsó kivégzésre 1988 júliusában került sor, egy Vadász Ernő nevű, többszörösen büntetett előéletű elítélten, aki nyereségvágyból, előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt érdemelte azt ki.
Magyarországon a kivégzéseket akasztással hajtották végre. Hazánk utolsó, híres “hóhéra” Pradlik György volt, akiről még közvetlen családtagjai sem tudták, mivel foglalkozik valójában, eredetileg börtönőrnek jelentkezett, a hóhéri munkát az előző ítéletvégrehajtó halála után kapta meg. Nemcsak Budapesten, hanem – két társával együtt – országszerte ő végezte a halálbüntetések végrehajtását.
A kötelet mindig az ítéletvégrehajtó készítette el, hogy annak bizonyos csomója az áldozat nyaki ütőerére szoruljon, így mikor meghúzzák a kötelet, elszorítja az eret. Az akasztást legalább két ember végezte, az egyik (a hóhér) a nyaki kötélért volt felelős, míg egy másik a lábainál húzta lefelé a vétkest. Mindeközben több centimétert (akár 15-20 centimétert is!) megnyúlt a test, az áldozat elvesztette eszméletét, elszakadt a nyakcsigolyája, az ítéletvégrehajtó pedig egy mozdulattal kiemelte.
A kivégzések általában “nem túl józan állapotban” zajlottak, ahogyan egy történész mondta, hiszen maguk az ítéletvégrehajtók is sokszor nehezen viselték a munkájukkal járó rendkívüli stresszt, így gyakran álltak alkoholos befolyás alatt. Az elítélt is kapott valamilyen nyugtatót a végrehajtás előtt, hogy minél “simábban menjen” a folyamat.
Az USA-ban az akasztásos módszert a hatvanas évektől felváltotta a villamosszék, majd a gázkamra, végül a méreginjekció – miután a megelőző módszereket az ország számos bírósága több alkalommal is túl kegyetlennek minősítette. Jelenleg csak az USA három államában használnak még gázkamrát, a többiben már a méreginjekciót alkalmazzák. A halálbüntetés végrehajtása szigorú szabálykönyv szerint zajlik, a könyv arra is kiemelt figyelmet fordít, hogy az ítéletvégrehajtók egyike se lehessen közvetlenül felelős a halál beálltáért. Így népes végrehajtó csapat végzi el a halálbüntetés végrehajtását és mindegyikük csak egy-egy apró részfeladatot lát el belőle.
Az Alkotmánybíróság a 23/1990. számú határozatával törölte el a halálbüntetést, amikor kimondta, hogy az alapvető emberi jogokat minden államnak kötelessége tiszteletben tartani, az élethez való jog pedig egy olyan alapvető emberi jog, amely nem korlátozható az állam által, sőt, minden további emberi jognak ez a jog a forrása. A halálbüntetés viszont ezen, legalapvetőbb emberi jognak a teljes és visszafordíthatatlan megsemmisítése lenne, így teljességgel alkotmányellenes az alkalmazása.
A történelmi jelentőségű döntést megelőzően néhány évvel már egyetlen kiszabott halálbüntetést sem hajtottak végre ténylegesen.
