Miért bántalmaz? Tévhitek a bántalmazás okairól

Share on facebook
Share on linkedin
Share on email
Share on twitter

teszt

Dr. Lundy Bancroft amerikai pszichológus szerint rengeteg tévhit kering arról, miért vált valakiből bántalmazó személy, ezekkel a tévhitekkel az általános közvélemény, a bántalmazók közvetlen környezete, de maga a szakma is (bíróságok, rendőrségek) gyakran találkoznak és túl gyakran adnak olyan hitelt nekik, amely az elkövetők mentegetéséhez, sőt, felmentéséhez is vezethet. Nézzük meg, mik ezek a tévhitek!

 

  1.       Gyerekkorában bántalmazták

Ha a bántalmazó attitűd gyermekkori pszichés trauma eredménye lenne, akkor ezek a bántalmazók pszichoterápia segítségével le tudnák küzdeni ezt a problémájukat – erre azonban a gyakorlatban még sosem volt példa. A legtöbb bántalmazó csak akkor emlegeti föl a gyerekkorát, ha az ürügyként szolgál arra, hogy minden úgy maradjon, ahogy van, de akkor nem, ha ez indok lehetne a változásra.

 

  1.       Az előző partnere bántotta

Volt egyszer egy nője, aki megcsalta, szekálta, bántotta, stb. Szintén ugyanaz a helyzet, mint a gyermekkori bántalmazással, a gyakorlatban csak ürügyként kerül elő, nem akkor, amikor arról van szó, hogy neki kellene megváltoznia.

 

  1.       Azért bánt, mert szeret

Most komolyan? “Szerelemféltés” sem indok erre. 

 

  1.       Túlságosan magába fojtja az érzéseit

Ez az úgynevezett „kukta-elmélet”, miszerint a negatív érzelmeinket csak gyűjtögetjük, mint egy kuktában, aztán hagyjuk őket robbanni – ebből lesz a bántalmazás. Ez szintén egy hatalmas tévhit, a legtöbb bántalmazó nemhogy elfojtja az érzéseit, hanem gyakorlatilag az egész házat megtölti velük, sőt, elvárja, hogy párja, egész családja élete az ő érzelmei körül forogjon és mindenki aszerint viselkedjen, amilyen kedve éppen neki van.

 

  1.       Erőszakos, robbanékony személyiség

A legtöbb bántalmazó kifelé, tágabb családja, munkahelye, barátai felé a legjobb arcát mutatja – sőt, a bántalmazott nők nagyon gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy környezetük, nem hisz nekik, hiszen párjuk „olyan rendes ember”. Aki valóban erőszakos, robbanékony személyiség, az kifelé sem tud mást mutatni.

 

  1.       Elveszíti az önuralmát

Erre álljon itt inkább egy példa Bancroft személyes esetei közül (nem, nem veszíti el az önuralmát, sőt):

„Sok évvel ezelőtt telefonon beszéltem egy Sheila nevű nővel, aki így írta le a partnere, Michael dühkitöréseit: „Teljesen kifordul magából ilyenkor és sose lehet tudni, mikor tör ki rajta. Felkap bármit, ami a keze ügyébe kerül és a földhöz vágja, vagy a falhoz. Iszonyatos felfordulás támad. Tör-zúz, néha fontos dolgokat is. Aztán mintha elülne a vihar, lenyugszik és eltűnik egy időre. Később úgy tűnik, mintha szégyellné magát.”

Két kérdést tettem fel Sheilának. Első kérdésem az volt, hogy a dolgok, amiket Michael összetör ilyenkor, a saját, Sheila, vagy közös tárgyaik? Sheila meglehetősen sokáig gondolkodott. Aztán azt mondta: „Tudja, döbbenet, de még sose jöttem rá, csak az én tárgyaimat töri össze. Egyetlen olyan összetört tárgy sem jut az eszembe, ami az övé lett volna”. Ezek után megkérdeztem, ki szokott utána rendet rakni. Sheila azt válaszolta, hogy ő.

Erre megjegyeztem: „Látja, Michael viselkedése egyáltalán nem annyira őrült, mint amilyennek látszik. És ha tényleg szégyellné magát, ő rakna rendet.”

 

Ugyanez igaz a fizikai bántalmazókra is, akik általában a partnerüket olyan testrészükön ütik meg, ami nem látszik. Ha valóban elveszítenék az önuralmukat, tudnának erre figyelni?

 

  1.       Túlságosan dühös, meg kell tanulnia kezelni a dühét

Mindenki szokott dühös lenni, van, amikor aránytalanul dühösek vagyunk, ez vezethet gyomorfekélyhez, vagy más egészségkárosodáshoz, de ahhoz nem, hogy bántalmazzunk valakit. A bántalmazó nem azért bántalmaz, mert dühös, hanem a szemléletmódja, bántalmazó mivolta okozza a dühét.

 

  1.       Valamilyen mentális betegségben szenved

Ez a leggyakoribb tévhit, leginkább a nárcisztikus személyiségzavarral azonosítják a bántalmazást. Valóban vannak nárcisztikus bántalmazók, de a legtöbb bántalmazónál nem lehet kimutatni semmiféle személyiségzavart. Sajnos olyan gyógyszert vagy terápiát még nem fedeztek föl, ami a bántalmazót szerető, figyelmes és megfelelő partnerré tudná varázsolni.

 

  1.       Gyűlöli a nőket az anyja, vagy korábbi partnere miatt

A gyűlölet helyett inkább a tisztelet hiánya a jellemző, a bántalmazók többsége fölényes és megvető a nők irányában.

 

  1.   Fél a bensőséges kapcsolatoktól és attól, hogy elhagyják

A valóságban a szakítás után szinte kizárólag a férfiak ölik meg volt partnerüket (akit szinte minden esetben bántalmaztak már a szakítás előtt is). Ha valóban az elhagyástól való félelem az oka a szakítást követő bántalmazásnak, akkor miért olyan egyoldalú a statisztika? A nők talán könnyebben viselik, ha elhagyják őket, mint a férfiak?

 

  1.   Kevés az önbizalma

Az önbecsülésről szóló tévhit nagyon előnyös a bántalmazónak, mert érzelmi igényeinek kielégítésére ösztönzi partnerét, családját, egész környezetét, eléri, hogy mindenki az ő lelki jólétével foglalkozzon. Gondoljunk inkább arra, hogy maguknak az áldozatoknak milyen alacsony lett az önbizalma a bántalmazóval való kapcsolat következtében – mégsem váltak maguk is bántalmazóvá.

 

  1.   A főnöke állandóan szekírozza

A tapasztalat azt mutatja sajnos, hogy jó munkahelyen, vezető beosztásban lévő férfiak ugyanolyan gyakran lehetnek bántalmazók, mint beosztottaik. Sőt, olyat sem láttunk még, hogy valaki megjavult és szerető társsá vált pusztán attól, ha változtak a munkahelyi körülményei.

 

  1.   Gyengék a kommunikációs és problémamegoldó képességei

Ezek a képességek általában inkább átlagosak, mint gyengék. Nem arról van szó, hogy a bántalmazó nem tudja, hanem arról, nem akarja erőszakmentesen megoldani a konfliktusait.

 

  1.   Ugyanannyi bántalmazó nő van, mint bántalmazó férfi

Akkor miért nem hallunk róluk? Leggyakoribb válasz, hogy azért nem, mert a férfiak szégyellik bevallani – nem okozok nagy meglepetést azzal, ha elmondom, hogy a nők ugyanúgy szégyellik, a kapcsolati erőszakos esetek 90%-a felderítetlen, mivel a bántalmazottak nem mernek segítséget kérni.

 

  1.   A bántalmazó is áldozat, neki is ugyanolyan rossz

Ha csak az nem.

 

  1.   Azért bántalmaz, mert túl sok hátrányos megkülönböztetés érte a társadalomban

A bántalmazás etnikai származástól, jövedelmi-vagyoni helyzettől, képzettségtől független.

 

  1.   Függősége miatt bántalmaz

Ha így lenne, a függőségből történő gyógyulás után a bántalmazás is megszűnne. Nem szokott. 

 

Hírlevél feliratkozás

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut congue nulla lectus, at suscipit orci pretium et.