A Btk-hoz fűzött indokolás szerint az államnak alkotmányos kötelessége olyan jogi feltételeket teremteni a polgárai számára, amelyek között biztosított a magánszférához való jog érvényesülése és védelme. Az államnak nemcsak a hatóságoknak a magánszférába való illetéktelen beavatkozásával szemben kell védelmet nyújtania, hanem egymással szemben is meg kell védenie a polgárait. Így a magánszféra védelméhez fűződő jogot súlyosan sértő zaklatásszerű magatartások visszaszorítása feltétlenül szükséges.
A zaklatás – amely a törvényi tényállás címe – kifejezetten pejoratív jellegű magatartásra utal, amely magában foglalja az alkalmatlankodva, sürgetve, gyakran mások zavarását, háborgatását magában foglaló tevékenységet. Felöleli a pszichésen ható, huzamosan nyugtalanító, mást lelkileg is gyötrő magatartást, amely másban vagy másokban nyugtalanságot, hányatottságot eredményezhet.
A törvényi tényállás célzatot is magában foglal, eszerint a bűncselekmény akkor valósul meg, ha az elkövető célja az, hogy mást megfélemlítsen, illetőleg más magánéletébe, mindennapi életvitelébe beavatkozzék. Minthogy a törvényi tényállás célzatot fogalmaz meg, ez a bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal valósulhat meg, az eshetőleges szándékkal való elkövetés tehát eleve kizárt.
A zaklatás bűncselekmény elkövetési magatartását a törvény másnak (másoknak) rendszeres vagy tartós háborgatását jelöli meg; ebben a tekintetben a rendszeresség a magatartás ismétlődő vagy állandó jellegű aktív magatartására utal. Megvalósul a zaklatás bűncselekmény abban az esetben is, ha valaki másoknak – különösen politikusoknak – borítékban lezárt különböző porokat küld, mert ez a tartós háborgatás megvalósítására feltétlenül alkalmas, attól függetlenül, hogy az így elküldött anyag mérgező, avagy nem mérgező-e.
Fontos látni, hogy a zaklatás büntetőjogi fenyegetettségének bevezetésével a jogalkotó az ettől céljában és megvalósulásában eltérő, lényegében súlyosabb jogsértéseket, a rendszeres vagy tartós háborgatást rendeli büntetni. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a zaklató magatartása az idő múlásával általában egyre fenyegetőbb, durvább lesz, ami súlyos pszichés zavarokat okozhat, de adott esetben akár tulajdon vagy személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetéséhez is vezethet. Mindezen káros hatásokat megelőzendő, a törvény a büntetőjogi védelmet egy korábbi időpontra előrehozza, és, a testi épség, egészség, vagyon elleni, stb. bűncselekmények mellett, azokat kisegítve, szubszidiárius jelleggel megteremti a zaklató magatartásokkal szembeni fellépés lehetőségét.
A törvényi tényállás utal a szubszidiaritásra, mely szerint ez a bűncselekmény csak abban az esetben valósul meg, ha azzal alaki bűnhalmazatban más, súlyosabban minősülő bűncselekmény nem valósul meg. Mindez természetesen az anyagi bűnhalmazat megállapítását nem érinti.
Mi lehet zaklatás?
A törvényhez fűzött miniszteri indokolás – példálódzó jelleggel – az ilyen jellegű zaklatás egyik – tipikusnak mondható – eseteként említi az ún. (munkahelyi) szexuális zaklatást. Ennek leküzdésére az Európai Közösség Bizottságának az 1991. november 27. napján kelt nyilatkozata hívta fel a figyelmet, mely a nők és férfiak közötti személyiségi jogainak munkahelyi védelméről szóló ajánlást fogalmaz meg.
A zaklatás lehet személyes indítékból fakadó is, ha az elkövető hosszabb időn keresztül, folyamatosan, visszatérően nyugtalanítja áldozatát, ilyennek tekinthető, ha akár a munkahelyen, akár a lakóhelyen az éjszakai órákban vagy nappal telefonhívásokkal nyugtalanítja, zavarja a sértettet, akár a nevének megjelölésével, akár anélkül is, ilyennek tekinthető a távbeszélő-készülék üzenetrögzítőjén hagyott üzenet, e-mailen, illetve sms-ben küldött üzenet, amely fenyegető jellegű, gyalázkodó, szidalmazást tartalmazó. Ilyennek tekinthető a sértett lakása vagy munkahelye előtt való gyakori megjelenés, a sértettnek a követése. Megvalósulhat a bűncselekmény, ha ez a zaklató magatartás a sértett hozzátartozóira, barátaira terjed ki, illetőleg olyan személyekre, akik a sértettel szoros baráti kapcsolatban állnak.
Háborgatásnak minősül minden olyan, nyugtalanságot keltő tevékenység, amely alkalmas arra, hogy valakinek a mindennapi életvitelét megnehezítse, kedvezőtlenül befolyásolja. Zaklató magatartások körébe vonható a rendszeresen előforduló, napszakra figyelem nélkül elkövetett telefonálások, üzenetek, a passzív alany követése, lakóhelyének szemmel tartása, a kapcsolatteremtés egyoldalú, tolakodó megkísérlése. A háborgatással megvalósuló zaklatás megállapításához azonban nem szükséges, hogy a sértett az ismétlődő telefonhívásokat fogadja vagy az üzeneteket el is olvassa. A háborgatás tényállásszerűségéhez az ismétlődő, rendszeres jelleg hozzátartozik.
A bűncselekmény célzatos, ezért csak egyenes szándékkal valósítható meg, az elkövetőnek tudnia kell, hogy zaklatást valósít meg, hogy magatartása túlmegy a “normális” kapcsolatfelvételi szándékon.
A “ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” fordulat azt jelenti, hogy az (1) bekezdésben büntetni rendelt magatartás szubszidiárius jellegű.
Súlyosabb zaklatások
A zaklatásnak minősített esete valósul meg, ha az elkövető a zaklatást házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa, továbbá a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló sértett sérelmére követi el.
A Btk. által kodifikált új tényállás a 222. § (3) bekezdés esetkörét egy újabb c) ponttal egészítette ki, és minősítő tényezőként vezette be a hatalmi vagy befolyási helyzettel visszaélés útján elkövetett zaklatást.
