A Kúria Családjogi Tanácsa a tartásdíj perek vizsgálatára joggyakorlat elemző csoportot állított fel. A csoportnak túlnyomórészt bíró tagjai voltak, ám a munkában részt vett egy államtitkár és egy ügyvéd is. A csoport közel 600 tartásdíjjal kapcsolatos ítéletet vizsgált meg, ennek során fontos megállapításokat és javaslatokat fogalmazott meg a tartásdíjjal kapcsolatos joggyakorlatot illetően. Az alábbiakban a joggyakorlat elemzés legfontosabb megállapításairól készítünk cikksorozatot, sorozatunk második részében a kiskorú gyermek tartásával kapcsolatos alapvető szabályokról értekezünk.
A kiskorú gyermek minden más jogosultat megelőz a tartási sorrendben (megelőzi a szülőt, a nagykorú gyermeket, a mostoha és nevelt gyermeket is). Emellett a törvény azt is kimondja, hogy a szülő a saját tartásának korlátozásával is köteles kiskorú gyermeke tartásáról gondoskodni.
Másik fontos alapelv a rászorultság vélelme: azaz a törvény szerint azt, hogy a kiskorú gyermek rászorul-e a tartásra, nem kell és nem is lehet vizsgálni, avagy bizonyítás tárgyává tenni. Ez a vélelem ugyanakkor megdönthető, ami azt jelenti, hogy a tartásra kötelezett hivatkozhat arra a bíróságnál, hogy a kiskorú gyermeke nem tekinthető rászorulónak, mivel megfelelő vagyonnal, jövedelemmel rendelkezik – ám ezt bizonyítania kell. A gyakorlatban ritka azon eset, amikor sikerül megdönteni a rászorultság vélelmét.
A gyermektartás a szülők közös felelőssége: lesz még szó róla, de fontos elmondanunk, hogy a gyermektartás mindkét szülőnél azonos kötelezettség. A törvény szerint a gyermekkel együtt élő szülő a tartást természetben, míg a különélő szülő pénzben teljesíti. Ez azonban azt is jelenti, hogy a természetbeni tartásnak (gondozás, felügyelet, stb.) ugyanolyan értéke van, mint a pénzbeli tartásnak.
www.facebook.com/webugyved
