A védelem joga a büntetőeljárás egyik alapelve, de alkotmányos alapvető jog is. Nézzük, mit tartalmaz!
A magyar jogrendszerben a védelem alapelvét maga az Alaptörvény határozza meg: “A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”
A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve, mutat rá az Alkotmánybíróság, az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.
A tisztességes eljárásnak az egyezmény- és alkotmányszövegekben nem nevesített, de általánosan és nem vitatottan elismert eleme a »fegyverek egyenlősége«, amely büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. A fegyverek egyenlőségének egyik feltétele (és a nemzetközi szervek esetjogában is leginkább kimunkált területe) a felek mindegyikének személyes jelenléte az eljárási cselekmények során, illetve egyes eljárási szereplők (például szakértők) megtartása semleges pozícióban. A másik feltétel, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességében és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a fair trial elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével” [6/1998. (III. 11.) AB hat.].
A terhelt a “tisztességes eljárásban” a személyes védekezés lehetőségén túl védő segítségével is védekezhet. Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján kizárólag ügyvéd járhat el (ügyvéd helyetteseként a vádirat benyújtásáig, valamint a helyi bíróságon ügyvédjelölt is).
Az ügyvéd “szabad és független” a közhatalmi tevékenységet gyakorló ügyésztől és bíróságtól. Jogi szaktudásával, szakmai tapasztalataival, a terhelt érdekében, de tőle is függetlenül kifejtett tevékenységével igyekszik megdönteni a gyanúsítást (a vádat), illetve felhívni a figyelmet a mentő és az enyhítő körülményekre. Ez nemcsak a terhelt érdeke, hanem fontos közérdek, hozzájárulhat az igazság kiderítéséhez és ahhoz, hogy a bíróság a megalapozott tényállás alapján igazságos ítéletet hozzon.
A védő nem egyszerűen a terhelt képviselője, hanem a korábban ismertetett terhelti jogoknak megfelelő jogokat önállóan, a maga nevében gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek kizárólag a terheltet illetik. Így pl. kizárólag a terhelt mondhat le a tárgyalásról, őt illeti az utolsó szó joga. Az említett jogok, tartalma, részletezés nélkül: az ügy megismerése, jelenlét az eljárási cselekményeknél, indítványok és észrevételek lehetősége, jogorvoslati jogosultság.
