Indokolt szükségletek és a tartásdíj

Indokolt szükségletek és a tartásdíj

A Kúria Családjogi Tanácsa a tartásdíj perek vizsgálatára joggyakorlat elemző csoportot állított fel. A csoportnak túlnyomórészt bíró tagjai voltak, ám a munkában részt vett egy államtitkár és egy ügyvéd is. A csoport közel 600 tartásdíjjal kapcsolatos ítéletet vizsgált meg, ennek során fontos megállapításokat és javaslatokat fogalmazott meg a tartásdíjjal kapcsolatos joggyakorlatot illetően. Az alábbiakban a joggyakorlat elemzés legfontosabb megállapításairól készítünk cikksorozatot, az ötödik részben megtudhatjátok, mit tekint a bíróság a gyermek indokolt szükségleteinek!

A tartásdíj összegének meghatározásánál fontos szempont a gyermek indokolt szükségleteinek meghatározása és – legalább valamilyen mértékű – forintosítása. 25.000.- Ft alatti szükségletnél ugyanakkor a javaslat szerint a bizonyítási eljárás mellőzhető, így most csak az efölötti igényekre koncentrálunk.

 

Az indokolt szükségleteket a bírói gyakorlat alapszükségletekre és kiegészítő szükségletekre bontja szét.

 

Alapszükségleteknek tekinti a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához és taníttatásához szükséges kiadásokat. Ilyen tipikusan az élelem, lakhatás, ruházkodás, tanszerek. Fontos új gyakorlati szabály – és szintén úgynevezett köztudomású, azaz bizonyítást nem igénylő tény – az, hogy a technikai eszközöket (telefon, számítógép, internet) a bíróság már az alapszükségletek körébe sorolja. Az is fontos köztudomású tény továbbá, hogy a gyermek alapszükségletei az életkora emelkedésével együtt növekszenek – erre a tartásdíj megállapítása során figyelemmel kell lenni.

 

A joggyakorlat elemző csoport által vizsgált ügyekben a bíróságok minden esetben alapszükségletként kezelték a különórák, művészeti és sport foglalkozások költségét, de a magániskolák tandíját is. Utóbbi kapcsán érdekes jogeset volt az a per, ahol a magániskola havi költsége elérte az 500.000.- Ft-ot is – ebben az esetben is egységes a bírói gyakorlat, amikor azt mondja, hogy amennyiben a szülők a magániskoláról közösen döntöttek, utóbb nem hivatkozhat arra az egyik szülő, hogy „meggondolta magát”, amennyiben a teljesítőképessége nem változott, továbbra is kötelezhető a magániskola költségeivel megemelt tartásdíj fizetésére.

 

A luxuskiadások már nem tartoznak az indokolt szükségletek körébe, így ezek megtérítését a bíróság általában elutasítja. Ilyen luxuskiadás lehet például egy 200.000.- Ft-os iskolai nyugat-európai körutazás, a drága lovagló órák, vadászattal kapcsolatos költségek, stb.
A vizsgált jogesetekből azonban megállapítható, hogy a bíróságok a legritkább esetben folytattak csak le az alapszükségletekre kiterjedő részletes bizonyítást, általában elmondható, hogy ezeknek a számlával igazolását egyetlen bíróság sem követeli meg.

Hírlevél feliratkozás

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut congue nulla lectus, at suscipit orci pretium et.